Magamról

       CSAK AMI NINCS
                                   
                                       "Csak ami nincs, annak van bokra,
                                                   csak ami lesz, az a virág,
                                                   ami van, széthull darabokra."  József Attila
       
       Egy festmény, főleg ha olaj, nem feltétlenül egy ülésben készül el. Napok, hónapok vagy évek is eltelhetnek, miközben a festő még nem érzi késznek az alkotást. De akármilyen hosszú is ez a folyamat, a művész, a már a múltban kialakult vízióját próbálja megjeleníteni, és amikor ez megvalósul, akkor van kész a kép. Gyönyörű feladat ez, és nagy öröm, amikor minden a helyén van, és minden ecsetvonás az eredeti elképzelést erősíti. 
       Mégis, egy kicsit másfajta alkotói módszer kipróbálására ösztönöz az az elképzelésem, hogy még szabadabbá tehet, ha a készülő festményt nem szorítom be az eredeti vízió keretei közé. Kinyitva az idő dimenzióját, nem törődve a leginkább teljes és egységes befejezéssel, teret engedve a jelen inspirációinak, érzéseinek, újra és újra “elrontva” a képet, másfajta esztétikai térbe kerülök, másfajta problémákkal, megoldásokkal.
       Már csak azt a pillanatot kell megérezni, amikor “betelt” a kép, nem tud újabb mondanivalót befogadni.

​

​

       Bevezető írásom az októberben nyílt kiállításomhoz. (Törökbálint, Munkácsy Mihály Műv.ház)